a nagy keresgélésben találtam egy ilyen kis gyöngyszemet 
mikor 11-12 éves voltam kb 100 éve akkor ezt játszottuk az osztállyal
még ki-mit tud-on is voltunk vele
— Játsszunk lakodalmast!
— Játsszunk!
— De nincs menyasszonyunk, se vőlegényünk!
— Majd én leszek a vőlegény. De ki lesz a menyasszony?
— Juli lesz a menyasszony, úgyis ő a legszebb kislány.
— Mit? Hogy én legyek a menyasszony? Az még nem leszek. A nagymamám megtiltotta, hogy figurai menyasszony legyek, mert akkor igazi nem lehetek. Pedig én az akarok lenni.
— Julika, legyél a menyasszonyom! Én is azért lettem vőlegény!
— Nem érted, hogy nem kellesz, te Prücske!
— Hüjnye, aztán a nemjóját, de megjártam vele! Azt hiszi, hogy ő a legszebb, a lányok eleje. Figyeljétek meg, ezek után viccet teszek, ha megnövök, feleségül csak menyecskét veszek. Ni-ni, itt az enyém! Erzsike, legyél a menyasszonyom!
— Jól van, leszek, ha te leszel a vőlegény!
— Hogy én eztet elvállaltam, megmondom az okát: a nagyapám is a libáknál szerezte a párját. Mindig a jó nagymama volt az ő menyasszonya, akárhányszor felhangzott a gyermeklagzi zaja. Midőn gyermekkorában lépett felnőtt cipőbe, ha feltörte is a lábát, menni kellett benne, addig, amíg oda nem ért az oltár elejbe. Ott aztán a jó nagyapám mindre bizonyított ám: olyan hűséget esküdött, hogy még most is alatta nyög. Bíztatom én jó nagyapám: ne búsuljon, majd csak lejár. Itt vagyok én, az unokája, ennek a kicsi lagzinak legyek én az áldozata. Ijjujujuju!
Réztepsiben sül a rántás, a vőlegény, jaj de csámpás!
Nagy nap van minálunk, dicső lakodalom, a nagyapám is ilyenkor berúgott ám nagyon. Őszült fején félrevágta a pörge kalapot, fehér gatyájában jól meghúzta a madzagot. Sarkantyúját büszkén nótára pengette, midőn a nagymamám a táncban pörgette. Elfelejté minden búját, bánatát, ha a cigány elhúzta nótáját. E hagyományos jókedv serkenté szívünket, ne rontsa soha bú a mi jókedvünket. Ujjujujujuju!
Mialatt a násznép a templomba vonul, énekelhetjük az első dalt:
— Na most már itt a templom, csak esküdjetek meg!
— De nincs papunk, ki esketteti meg őket?
— Vállalom én a papságot. Úgy összeadom őket, hogy még a nyári zivatar se veri szét! Térdeljetek elibém!
Pistike! Szereted az Erzsikét?
— Szeretem hát!
— Adsz neki sóra pénzt?
— Adok hát!
— Hát paprikára?
— Arra is!
— Nem vered meg őt?
— Ha jó lesz, akkor nem.
— Erzsike! Szereted a Pistikét?
— Szeretem hát!
— Főzöl neki jó ebédet?
— Főzök hát!
— Teszel a levesébe egy kanál sót?
— Még hattal is!
— Akkor megáldalak benneteket, legyetek boldogok!
Ijjujujuju!